Néhány kép a mindennapi szolgálatból azok között a gyerekek között, akik a munkácsi kórházban szülők nélkül vannak.
Ez a KEGYES!
Ahhoz, hogy egy adomány célba érjen, sok ember jóakaratú hozzáállása kell. Jött holland testvéreknek köszönhetően, a Segítő Összefogás Alapítvány befogadta, a KEGYES szállította tovább Ukrajnába. Elindultunk Románnal, de nem volt nála plasztik jogosítvány, így visszafordították a magyar határon. De mit ad Isten? Pont arra járt Mester János barátom, a Határtalan Segítség Alapítvány vezetője, s felajánlotta, hogy visszafordul velem egy adomány/fuvarral. Aztán egy lepakolás, átpakolás Románnak, s egy nap múlva már ott főtt az étel azoknak a gyerekeknek, akiknek a szülője vagy elhunyt a háborúban, vagy fogságban van, vagy eltűnt. Ez egy ilyen tábor.
Isten adjon ezeknek a gyerekeknek békességet, áldást, s pótolja ki a pótolhatatlan veszteséget! Akinek fogságban van az apja, az kapja vissza! Imádkozzunk értük közösen! Legyen béke!
Nem csak holland adományt vittünk Bencével Nagyszőlősre, hanem adtunk magunkból valamit. Bence egy művész Bécsből, s örömmel kísért el az otthonba, ahol fogyatékkal élő srácok élnek. Feledhetetlen élmény volt ez nekik és nekünk is! Jobb adni, mint kapni! (Amikor megtudta az egyik fiú a hangszerek elpakolásakor,hogy lelkész vagyok, így szólt: “Megáld engem?”
Persze, hogy megtettem! Örömmel!
Bence ezzel a játékkal is megörvendeztette a fogyatékkal élők otthona lakóit. A dekoráció is passzolt a darabhoz. Hiszem, hogy abban a néhány másodpercben igazi béke költözött a szívekbe! Köszönöm, hogy elkísértél!
